Márai Sándor 1900-ban született Kassán, és a 20. századi magyar irodalom egyik legjelentősebb prózaírója lett.
Műveiben az európai polgári kultúra értékeit és válságát ábrázolta, rendkívüli eleganciával és mély emberismerettel. Legismertebb regénye A gyertyák csonkig égnek, amely a barátság, az árulás és az elmúlás kérdéseit boncolgatja, de naplói és esszéi is óriási irodalmi értékkel bírnak. Márai stílusát klasszikus igényesség, tiszta mondatszerkesztés és filozofikus gondolatok jellemzik.
A második világháború után emigrációba kényszerült, és életét száműzetésben élte le, főként Olaszországban és az Egyesült Államokban. Sokáig háttérbe szorították, de művei a rendszerváltás után újra a magyar irodalmi kánon középpontjába kerültek. Írásai az emberi lélek mélyrétegeit tárják fel, időtálló bölcsességgel.
