Vagyis érdekelt, amíg szembe nem találtam magam egy kislánnyal, aki azt állítja, hogy én vagyok az apja.
Megfogadom, hogy amennyire csak tudom, távol tartom magam Rosie-tól. Morcos pillantásokkal és mogorva beszólásokkal próbálkozom. Azonban vele a szócsaták csupán előjátékok – szikrák, amikből perzselő forróság lesz.
Tisztában vagyok azzal, hogy nem szabad átlépnem azt a bizonyos határt.
Csakhogy a „nem szabad” és a „nem vagyok képes” két teljesen különböző dolog.
És az egyetlen dolog, amire tényleg képtelen vagyok, az, hogy ellenálljak neki.