Blaire azonban nem az a lány, akit csak úgy el lehet felejteni.
Ő olyan, mint a bozóttűz: zabolátlan, vakmerő, és mindenki megperzselődik, aki közel kerül hozzá.
Túl nagy forróság. Túl sok közös élmény. Túl csekély távolság…
Hamarosan visszajutunk oda, ahová – erre megesküdtünk – többé sosem kerülünk: a falhoz feszülő háttal, ajkam az övén, ahogy arra egy évtizeden át vágytam.
Azzal áltatom magam, hogy képes vagyok kezelni, de egy magamfajta cowboy nem arra született, hogy alkalmi kapcsolat legyen.
Vele? Nem. Még egyszer, ugyanaz? Soha.