Ebben a doktori dolgozatból kialakult könyvben az evangéliumi történetek funkciójára kérdezek rá, és az elemzés eredménye az, hogy sok szöveg "mimetikus támpont", azaz a követés paramétereit adja meg. Körbejárom azokat a tudományos eredményeket, melyek ezt megkérdőjelezik vagy támogatják, megvizsgálom néhány perikópa keletkezésének lehetséges körülményét, melynek során az az izgalmas felfedezés fogalmazódik meg, hogy ezek gyakran mimézisre - azaz a mester utánzására - szólítanak fel.
Ahhoz, hogy az állítások ne légüres térben bukkanjanak fel, körültekintek Jézus környezetében, megvizsgálom az ókori hellén-római és zsidó oktatásban meglévő mimetikus elemeket, el egészen Jézus élethelyzetéig, melyben ő mint életformát tanító didaskalos működött. Végül, hogy miben állt az ő követése, arra a könyv vége tér ki - felvillantva az első századi család, otthon, társadalom elvárásait, és vele szemben az azokkal több ponton szakításra buzdító Názáretit.