A szerző a kereszténység reneszánszának erejét a közvetlen és eleven isteni tapasztalatra való képesség felébresztésében látja, vagyis annak előmozdításában, hogy hívők és hitetlenek egyaránt váljanak nyitottá és fogékonnyá a csoda, a bűvölet, a misztérium, a szentség és az isteni jelenvalóság megélésére. Könyve ezeknek a meghatározó és sorsfordító élményeknek szinte kimeríthetetlen tárháza. Az Isten létét és a hit erejét bizonyító példákat egy gondosan kidolgozott teológiai, filozófiai, spirituális szemléletmódba ágyazza, amely a keresztény ortodoxiából táplálkozik.
"Az a világ, amely fenntartotta ezt a mindennapi bűvöletélményt, eltűnt. Ez nem azt jelenti, hogy ma már senki sem hisz Istenben. Sokkal inkább azt, hogy számos mai keresztény számára is megfogyatkozott az az eleven, lüktető szellemi valóság, amely őseink elbűvölt világképét áthatotta. A kereszténységet sokan erkölcsi szabályok összességének élik meg, közösséget összetartó köteléknek, terápiás önsegítő stratégiának vagy a politikai elköteleződés alapjának. Mindebben van is igazság. Ha azonban a bűvölet élménye nem élő, nem hozzáférhető, és nem a Krisztusban való életünk lüktető középpontja, akkor a hit elveszíti csodáját. És ha elveszíti csodáját, egyszersmind elveszíti vigasztaló, átalakító és hőstettekre hívó erejét is. Lassan, észrevétlenül elapad a lélek eleven élete, és vele együtt halványul el a végső értelembe vetett bizalmunk."
