A 20. század közepén a kommunista hatalomátvétel következtében a filozófia és a neveléstudomány eleven kapcsolata hirtelen megroppant, az ideologikus marxista befolyás rövid idő alatt hegemónná vált. A kötet behatóan foglalkozik az 1948-89 közötti időszakkal, tárgyilagosan bemutatva a fő folyamatokat, illetve azokat a fragmentumszerű, sokszor rejtett törekvéseket, melyek a nevelésfilozófiai gondolkodás továbbélését jelentették. A kötet hiánypótló jellegű, fontos hozzájárulást jelent a magyar neveléstudomány történeti önreflexiójához.