A Bildung (képzés, művelődés) fogalma a 18. század második felétől kezdve a pedagógiai és filozófiai gondolkodásban egyaránt kitüntetett szerepet töltött be német nyelvterületen. E fogalom képes volt néhány alapvető, de egymásnak bizonyos tekintetben ellentmondó törekvésnek, szellemi igénynek az összefogására, melyek a polgárosodó Németországot ebben az időszakban jellemezték. A Bildungsbürgertum, a képzett polgárság létrejöttéhez egységes oktatási intézményrendszerre volt szükség, ugyanakkor az individuum belső szabadságát és fejlődését szintén erőinek kiművelésétől várta.
A filozófia, az irodalom (lásd Bildungsroman) és a pedagógia mind a maga perspektívájából próbálta meg e fogalom segítségével a német polgár önértelmezését, egzisztenciális alternatíváit, intézményes, politikai lehetőségeit kifejteni és értelmezni. E tanulmánykötet újdonsága és jelentősége, hogy a benne szereplő írások a Bildung problematikáját filozófiai, irodalmi és pedagógiai szempontból is értelmezik.