Ebben a kötetében hat, részint saját klinikai tapasztalataiból merített, részint fiktív történet olvasható, amelyekben aprólékos részletességgel, magabiztos nyelvi kifejezőerővel mutatja be szereplőit, egykori pácienseit, akik nemcsak a terapeuta álmaiba és gondolataiba fészkelik be magukat, de az olvasó számára is emlékezetesek maradnak.
Miközben Yalom betekintést enged a terapeuta pszichéjének működésébe, arra hívja fel a figyelmet, hogy törékeny és egyedi kapcsolataink végtelen lehetőségek tárházai, megváltozni, önmagunkat jobban megismerni és megérteni pedig soha nem késő.
„Az életet nem lehet elodázni, "itt és most" kell megélni, nem várhatunk vele a hétvégéig, a következő nyaralásig, addig, amíg a gyerekek egyetemre mennek vagy eljönnek a nyugdíjas évek.”
Irvin D. Yalom (1931) a Stanford Egyetem Pszichiátriai és Magatartástudományi Tanszékének professor emeritusa, író. Az Egzisztenciális pszichoterápia és A csoportpszichoterápia elmélete és gyakorlata című munkái szakterületének alapművei közé tartoznak. Fikciót, filozófiát és pszichoterápiát ötvöző regényei, A Schopenhauer-terápia, A Spinoza-probléma és az Amikor Nietzsche sírt világszerte rendkívül népszerűek.
