Nézőpontom a várandós, illetve szülő nő, magzata-újszülöttje és az apa nézőpontja, a hangsúly az ő érdekeiken, vágyaikon, jogaikon és lehetőségeiken van. A könyv szemléletmódjáról elöljáróban annyit érdemes tudni, hogy ideálisnak a természetes, háborítatlan szülést tartom, ugyanakkor nem vagyok kórház- vagy beavatkozás-ellenes.
Már anyaként vetettem bele magam nőtársaim tapasztalatainak, véleményeinek olvasásába, majd a szülésről és születésről szóló magyar és nemzetközi szakirodalom, valamint a hazai kórházi gyakorlat megismerésébe. Eleinte csak saját ismereteim bővítése volt a cél: első gyermekem császármetszéssel jött világra, ezt követően kellőképpen fel akartam készülni második, majd harmadik gyermekem hüvelyi úton való megszülésére. Ahogy azonban mind mélyebbre ástam magam a témába, egyre inkább megdöbbenve tapasztaltam, hogy az emberek – nők és férfiak, szülők és gyermektelenek – milyen kevés pontos és hiteles információval rendelkeznek a szülésről, s hogy sok szakember téves szakmai nézeteket (is) képvisel. Hitetlenkedve láttam, mennyi elavult, kifejezetten káros, mégis nap mint nap rutinszerűen alkalmazott orvosi beavatkozás történik egy átlagos szülés során, hogy a vajúdó nő – akár egészségbeli ok híján is – hamar a műtőasztalon találhatja magát. Hogy milyen küzdelmes út vár arra, aki császármetszés után szeretne szülni, s hogy milyen sokszor élnek át a nők és babáik traumatikus élményeket életük e sorsformáló eseménye kapcsán. Ugyanakkor sok-sok szülésélményt megismerve láttam, hogy gyermeket világra hozni – akár hüvelyi úton, akár műtét által – alapvetően csodálatos, felemelő, erőt adó élmény, s ehhez nem kell más, mint hogy emberséges, támogató, empatikus szakemberek kísérjék az anyát!
Szakmáimból kifolyólag véremben van az elemző-rendszerező, adatokat és tényeket alapul vevő gondolkodásmód, ugyanakkor fogékony vagyok „a lélek dolgai” iránt is, így igyekeztem sokoldalú és lehetőség szerint teljeskörű kutatómunkát végezni. Ezt a közel három év alatt összegyűjtött tudást szeretném most megosztani másokkal is. Azt szeretném, hogy minél több várandós előtt váljon kristálytisztává: egyáltalán nem mindegy, hogyan szülünk és hogyan születünk. A szülés a nőé (nem az orvosé), egész későbbi életére kiható élmény, s a világrajövetel formálja a megszülető kis ember személyiségét, jövőbeli testi-lelki egészségét.
Azért írtam ezt a könyvet, hogy minél többször hangozzon el: „De jó, hogy ezt tudtam előre!”"
