Kötésmód:
keménytáblás
Oldalszám:
232
Feszl Frigyesnek, a legjelesebb magyar építészek közül valószínűleg a legkevésbé ismert mesternek életművét kívánja e kötet a közérdeklődés előterébe állítani. Főművén, a csak töredékében ránk maradt (és éppen e kötet kiadáskor felújítás előtt álló) Vigadón kívül valószínűleg még az építészet területén jártas szakemberek sem tudnák további műveit említeni. Nincs is sok, amit még meg lehet mutatni: Budapesten, tevékenysége szinte kizárólagos színterén, négy lakóház, öt iskola, két ipari épület és feltehetően néhány további, eddig azonosítatlan ház őrzi keze nyomát. Mi emeli mégis Feszl életművét kétségtelenül a legkiválóbbak sorába? A stílusváltozásokat egyfajta ingamozgásként értelmezhetjük, azok a két alapvető megközelítésmód közötti pályán mozdultak el hol az egyik, hol a másik szemlélet irányába. Az antik kultúra értékeihez igazodó és vonzódó racionális magatartás áll az egyik oldalon, mely újra és újra a klasszikus formarendet, arányokat, szerkesztésmódot helyezi az építészeti formálás középpontjába. Az antik kultúra újjászületése jelenik meg a reneszánsz, a klasszicista, a neoreneszánsz (és végül a modern) építészet eszmerendszerében. A kereszténység kora középkori, keleti (ázsiai és bizánci) forrásokra is támaszkodó kultúrája a másik fajta attitűd alapja. A romantikus szóval jellemezhető, érzelmi indíttatású irányzatok mintegy lázadásként kerültek a felszínre a terhesnek, unalmasnak érzett, racionális gondolkodás által uralt kultúrkorszakokkal szemben. (Semmiképpen nem értékes vagy káros, pozitív vagy negatív tendenciákról van szó, hanem az alkotás két lehetséges útjáról.) A XIX. század egyetemes értékeket tükröző klasszicista építészetével szemben a nemzeti kultúra hangsúlyozásának igényével lépett fel a bajor uralkodó, I. Miksa, amikor a romantikus építészet egyik kiindulópontjának tekintett (Münchenben Maximilianstilnek nevezett) irányzat kibontakozását ösztönözte. A középkori román stílus legjellegzetesebb motívumát ismételve félköríves nyílásokat használó Rundbogenstil további középkori és keleti formaelemekkel bővülve terjedt el Európában, és a közös stílusjegyek ellenére mindenütt a nemzeti (és személyes) érzelmek kifejezésére alkalmas formavilágot tudták felfedezni benne. Nyilvánvaló összefüggés volt a század derekának nemzetállami törekvései, forradalmi mozgalmai és a romantikus eszményeket megtestesíteni képes építészeti irányzatok között. A magyarországi romantikus építészetben a romanizálás vált uralkodóvá az angliai eredetű gótizálással szemben (amelynek legkövetkezetesebb képviselője a hosszú időn át Angliában élt régész, Henszlmann Imre volt, és amelynek Steindl Imrére gyakorolt hatása nélkül nem születhetett volna meg a parlament épülete sem), s bár éles nézetkülönbség.
