Pedig, úgy vélem, nincs más megoldás: újra kell olvasnunk a magunk számára Aranyt [vagy Adyt ect.], hogy fennkölt Atyából beszélgetőtársunkká, kortárs szerzővé váljék ismét: akivel kommunikálni lehet olvasás közben – hátha van olyasmi, amiről ugyanazt gondoljuk (akkor is, ha ő persze jobban meg tudja fogalmazni a magáét...).”