Az 1929-ben született Gúth Zoltánt a második világháborút követő évek magyarországi zűrzavarából kamaszos nyughatatlansága és kalandvágya indította útnak, de végül csak a Gulag-szigetvilágig jutott. Két év szibériai kényszermunka és további négy és fél év száműzetés után, 1954-ben térhetett haza. Sorsában jól megragadható a negyvenes-ötvenes évek fordulójának tragédiákkal terhes abszurditása, a munkatáborok világa.
Naplóformában megírt visszaemlékezése mégsem szokványos láger-szenvedéstörténet. Száműzetése éveinek érzékletes leírásából valóságos szibériai pikareszk- és fejlődésregény tárul elénk. Beszámolója kiváló kordokumentum, lelki rezdüléseket is megörökítő egyéni reflexiói tűélesen rajzolják ki egy embertelen korszak krónikáját. A magyar gulágmemoárok e különleges alkotását a Nemzeti Emlékezet Bizottsága A Gulágokban Elpusztultak Emlékének Megörökítésére Alapítvány közreműködésével, a Szovjetunióba hurcolt kényszermunkások és politikai foglyok emléke előtt tisztelgő sorozatában tárja a nagyközönség elé.
