Az első rész - Közösség, rítus és kultúra - a társadalmi és művészeti kontextusokra összpontosít: civilizációnk eredendő liminális folyamataitól (Bokor László) a hajléktalanság, a közszereplés vagy a segítő kapcsolat köztes terein (Goldmann Tamás, Juhász Árpád, Happ Zsuzsa) át a csoportdinamika, a zarándoklat és a film "átmeneti rítusai" felé (Takácsy Márta, Korpics Márta, Pirisi Edina - Grosch Nándor) vezet. A rész ívét Boldizsár Ildikó és Varga Katalin írásai zárják le, amelyek a mesék, illetve a gyógyítás szimbolikus nyelvein keresztül teszik láthatóvá az emberi úton lét kulturális kódjait.
A második és a harmadik rész írásai az átmenet személyesebb dimenzióit bontják ki. A második - Köztes terek és testek című - rész a tér, az identitás és az érzékelés határait vizsgálja: az építészet, a pszichológia, a művészet és a zene szemszögéből mutatja meg, miként válik a test, a hang vagy az álom a köztes lét hordozójává (Benkő Melinda, Borgos Anna, Simon Mária). A záró rész - Az átmenet tapasztalata - végül a segítő szakmák nézőpontjából közelíti meg a változás és a gyógyulás határhelyzeteit. Többek között a gyász (Békési Tímea), a kamaszkor (Dorn Krisztina), a pszichotikus krízis (Árkovits Amaryl), a szülés (Frigyes Júlia) vagy a terápiás hipnózis (Varga S. Katalin) példáin keresztül nyerünk betekintést abba, hogyan lehet a küszöbhelyzet a próbatétel-jellege mellett teremtő állapot is.
Ez az átfogó kötet úttörő módon egyszerre hívja párbeszédre a pszichológiai, a művészeti és a társadalomtudományi diskurzusokat, és kínál reflexiós teret mindazoknak, akik a segítő szakmákban, és általában a változás, a kísérés és az emberi kapcsolódás határvidékein dolgoznak.
