Tán nem is sejted, milyen sokan küzdenek hasonló belső élményekkel – csak éppen ők is be vannak zárva a saját bűntudatuk és szégyenük börtönébe. A szülői kiégés ugyanis még ma is jórészt tabutémának számít. Nagyon nehéz bevallani, ha elfáradtál, és érzelmileg eltávolodtál a gyerekedtől, mert ez gyakran indulatos, ítélkező reakciókat szül. Pedig valójában nem arról van szó, hogy rossz szülő vagy rossz ember lennél – sokkal inkább arról, hogy az idegrendszer folyamatos túlterheltsége egy idő után óhatatlanul kiváltja a fizikai és érzelmi kimerültséget. Már csak azért is, mert anyaként és apaként még soha nem kellett annyi egymásnak ellentmondó elvárásnak megfelelni, mint ma.
A neves pszichológus legújabb könyve azoknak a szülőknek szól, akik a fürdőszobába menekülnek két perc csendért; akik úgy érzik, mindig helyt kell állniuk, de másra ritkán számíthatnak; akiknek a telefonja tele van boldog családi fotókkal, de már nagyon régen érezték azt az örömöt, amit a képek mutatnak – és akik azt hiszik: mások valahogy mindig jobban csinálják.
Segít megérteni, hogyan alakul ki a szülői kiégés, miként hat a gyerekekre, a párkapcsolatra és önmagunkra. Együttérzést és magyarázatot kínál, mert amit képesek vagyunk reálisan látni, azon változtatni is könnyebb. A kiégés ugyanis nem személyes kudarc és nem is a végállomás: megfelelő önismerettel, szemléletváltással és támogatással van belőle visszaút."
