Kégl Ágnes őszintén, sodró lendülettel, sok humorral osztja meg az itthon és a nagyvilágban szerzett kalandos vagy épp szívszorító tapasztalatait, erőt adva ezzel mindazoknak, akik hasonló cipőben járnak – vagy akár egészen más élethelyzetből olvassák ezt a valamennyiünk számára tanulságos történetet. Mert még ha sokszor a mélybe visz is az óriáskerék, azután mindig a magasba emel.
Kégl Ágnes 1981-ben született Székesfehérváron. A Szegedi Tudományegyetem magyar–kommunikáció szakán végzett 2008-ban. 2002-től bő egy évtizeden át dolgozott Magyarországon újságíróként. Ez idő alatt számos nagy múltú lapban, többek közt a Nők Lapjában publikált, valamint PR-szakemberként és filmes fordítóként tevékenykedett.
2013-ban a brit Daily Express és Daily Star napilapoknál helyezkedett el, amelyeknek négy évig volt állandó munkatársa, miközben Magyarországon a wmn.hu állandó szerzőjeként is folyamatosan jelentek meg írásai. Brit újságíró-diplomáját 2016-ban szerezte meg. 2018 óta marketingmenedzserként dolgozik egy amerikai világcég londoni központjában. Az Óriáskerék az első könyve.
„A székesfehérvári panelház és a londoni City üvegpalotájának kilencedik emelete között hosszú, bizonytalan kötél feszül. Egy magyar lány egyensúlyoz rajta, hol viharos szél tépi, hol jégeső veri, hol a nap perzseli tűzforrón... de ő csak megy előre, rendületlenül.
Megbicsaklik, elveszti az egyensúlyát néha, de mindannyiszor felkapaszkodik és lépeget tovább. Kégl Ági felnövéstörténetét minden olyan fiatalnak (és szüleiknek) ajánlom, aki annak ellenére képes álmodni, hogy valaha kirekesztették, félreértették, felemelték, majd letaszították.
És aki közben megtapasztalta, hogy a kötélen ugyan egyedül kell végigsétálnia, de ott van alatta a világ legerősebben szövött védőhálója: a család szeretete.”
– D. Tóth Kriszta író, újságíró
„Mindenkinek megvan a maga ki- és bevándorlástörténete. Kégl Ági sodró, lendületes óriáskerékre ülteti az olvasót, aki biztosan gazdagabban száll le róla az zárszó után, és biztosan lesz olyan pillanat, ahol talál azonosulási pontot. Mindenkinek jó szívvel ajánlom, hogy váltsa meg a „jegyét” erre az olvasmányra!”
– Pásztory Dóri kétszeres paralimpiai úszóbajnok, újságíró
„Túl sokan vannak, akik egyszerűen nem tudnak mihez kezdeni az életükkel – és van Kégl Ági, akinek pedig egyetlen élet nem elég. Mi több, akármennyi párhuzamos vagy épp egymást váltó életbe kezd bele, mindet a maximumra pörgeti, mindnek megtapasztalja a magaslatait, a mélyére megy, és miután – hol elegáns könnyedséggel, hol játékosan fickándozva, hol pedig kitartó küszködéssel – mindet megélte, képes arra is, hogy személyes tapasztalatai útján objektíven lásson rá mindarra, ami történt vele. És arra, ami hozzá hasonlóképpen megtörténhet másokkal is.
Legyen szó akár a családi fészekről, a kereskedelmi televíziózás útvesztőiről, a külföldön újra- és újra- és újrakezdésről, anyaságról vagy akár világjárványról, minden megpróbáltatás lehetőség neki – arra, hogy iránytűként használja: merre és hogyan tovább. És bár sosem diktál másoknak, mindazzal, amit elmesél, szeretetteljesen és szeretni valóan vezeti az olvasót.
Egy izgalmas, érdekes és értékes történetszálon haladva egy jobb irányba. Ez a könyv sem nem panaszkodik, sem nem henceg – mereng, tanulságot von le és elgondolkodtat, megnevettet és megríkat, ám ami talán mindennél fontosabb, cselekvésre ösztönöz.
Ha több ilyen lélek, ilyen író, ilyen elme, ilyen könyv születne, talán kevesebben volnának, akiknek még egyetlen élet is túl sok. De Ágiból csak egyetlen egy van, és amikor ezt – először valószínűleg egész pici gyerekkorában, majd későbbi kalandjai során újra meg újra – felismerte, valahol félig tudat alatt, félig tudatosan úgy döntött: mindent megtesz, hogy ebből az egyetlen szívből áradó szeretetből, bátorságból, elszántságból a lehető legnagyobb darabot adja át. Bárkinek és mindenkinek, aki elfogadja és befogadja.”
– Steiner Kristóf író, műsorvezető
„Sosem mertem belevágni, hogy szerencsét próbáljak egy idegen országban. Féltem magamtól, hogy nem lennék képes rá. Milyen kár, hogy ez a könyv csak most került a kezembe. Már nem félnék. Tudnám, hogy képes vagyok rá.”
– Kovács Patrícia színművész
