Költészete úgy folytat végeérhetetlen, "véresen komoly" párbeszédet a sokszálú hagyománnyal, hogy közben sosem engedi elfelejtetni a líra zavarba ejtő, (nyelv)játékos, az esetlegességeknek és keresetlen összehangzásoknak is engedő természetét. Versei, akár a forró (író)asztallapon pattogó jéghideg eperszemek, minden ízükben az alakuló, átváltozó nyelvet elevenítik meg. Egy másik életben talán Fabergé-tojás készítő ékszerésznek születik. Természetesen - hozzá illő módon - dinoszaurusztojást szerszámozott volna fel. A mi életünkben költő lett, most pedig kézbe vehetjük összegyűjtött verseit. - Korpa Tamás
Itt a tél és én meg fogok fagyni.
Mi több már látom is magamat mint zúzmarásembercsörgőt amelyet a lehetetlen
ütései hajtogatnak a dombokon
vállamban hiúzharapásának szirma pirospettyes bársonyos
hiúzé reális állat aki most
a fehérerdő szélén álldogála jeges sárga avarban éshallgatózik magába néz
ó ó ruhám is zúzmarásés vállamon hiúzmaráshiúz áll hullott lombokon
így csörgök majd
a dombokon
néha magasra förgeteg
emel majd ottan csörgetek
mint alacsony szárnyon repülőgyorsnyelvű fakerepelőLehull rólam az oltalom.
(Annabelle és a betyár, részlet)
