A műfaji változatosság ellenére van néhány kulcsfogalom és kulcskérdés, amelyek körül ezek a történetek gravitálnak: diktatúra, elnyomás, háború, elfojtás, sérülékenység, a felnőtté, férfivá válás nehézségei, szégyen és fájdalom és öröm, szerelem, lemondás, feladás, felvállalás. Miként őrizhetjük meg az emberségünket a kapott és az okozott sérülések sorozatában, amelyek időnkét leterítenek, mint a golyózápor? Elképzelhető-e az, hogy a múlt nem ér véget, hanem belefolyik a jelenbe? Bánhatja-e az ember évtizedekkel később is azt, hogy egy bizonyos pillanatban magát erősnek gondolva fölényes volt, s úgy érezte, győzött? Elfogadhatjuk-e botlásainkat és gyengeségeinket, erőt kovácsolva mindezekből? Vannak történések, pillanatok, apró mozaikdarabkák, amelyek úgy forognak bennünk, talán halálunkig, hogy újra és újra felsértik a lélek érzékeny szövetét. Nem ígérhetem, hogy ezeket a történeteket olvasva könnyebb lesz, de megérezzük azt, ami emberileg talán a legfontosabb: nem vagyunk egyedül. Márton Evelin
