Legalábbis mindaddig, amíg egy vándor asztalos az édesapja utáni kutatása során Eastonba érkezik, és úgy dönt, átmenetileg nála bérel szobát. A férfi felbukkanása olyan események láncolatát indítja el a kisvárosban, amelyeknek köszönhetően Celia átgondolja a helyzetét, és arra jut, mégis kész ismét oltár elé állni – bizonyos feltételekkel: jövendőbelije olyan férfi legyen, akivel kölcsönösen szeretik egymást, és aki sajátjaként fogadja el a kislányát – továbbá rózsát ad neki karácsonyra. Egyik feltételnek sem könnyű megfelelni, ám az utolsó teljesítéséhez valóságos csodára lenne szükség, hiszen Wyomingban kemény a tél, és lehetetlen itt ilyenkor rózsára lelni. De a karácsony végül is a csodák ideje. . .