A családi és városi titkok ragacsos levegőjéből szabadulni vágyó lánya tizennégy évesen ugyancsak a fővárosba menekül, s alig pár év múlva apja halálhírét hozza egy kanizsai ismerős a pestibölcsészkaron. Amikor harminc évvel később méhnyakrákot diagnosztizálnak nála, szorongásoktól és bűntudattól űzve a titkok nyomába ered, hogy megértse saját betegségét, feltárja az apa elhallgatott történetét és szembenézzen a közös örökséggel. Nemcsak apja személyes tragédiájával, hanem egy életforma megszűnésével, a világháború, a Kádár-kor és a rendszerváltás okozta sebekkel.
"Apám, aki egy soha el nem mondott történet terhét cipelte a vállán, mindent tudott a kényszerű magányról. Hogy kizuhansz valahonnan, és soha nem érsz földet. Vagy csak biciklizel körbe-körbe, de nincs hova hazamenned."
Bánki Éva 1966-ban született.
Művei: Esőváros (regény, 2004; 2022)
A tavaszidő édessége. A nyugat-európai középkori szerelmi költészet antológiája (2004)
Aranyhímzés (regény, 2005)
Udvariatlan szerelem (a trubadúrköltészet antológiája, 2006)
Magyar Dekameron (novellák, 2007)
A bűn nyelvét megtanulni. Tanulmányok a kemény krimiről (2014)
Fordított idő (regény, 2015)
Elsodort idő (regény, 2017)
Összetört idő (regény, 2019)
Telihold Velencében (útinapló, 2020)
