Felhőkarc
Kötésmód:
puhatáblás, ragasztókötött
Oldalszám:
124
Elnyelt a város
Párás szemmel nézlek, elmosódott alak. Körülöttünk utak, lámpák, betonfalak. Nézlek, de nem látlak, megfojt a valóság, Ez az életen át tartó néma kórság.
- Elnyelt a város.
Homályos emlékként dereng fel az arcod,
A múltban osztoztunk minden egyes harcon. Mára már nem tudom, hogy ki voltál egykor, Hisz elvesztél, akár az édes gyerekkor. - Elnyelt a város.
Néha még felrémlik, hogy milyenek voltunk, De nem maradt más csak a ruhán a foltunk; Egy leplezendő gond, egy kellemetlen tény, Amit mind a ketten gyorsan felejtenénk.
Párás szemmel nézlek, elmosódott alak. Körülöttünk utak, lámpák, betonfalak. Nézlek, de nem látlak, megfojt a valóság, Ez az életen át tartó néma kórság.
- Elnyelt a város.
Homályos emlékként dereng fel az arcod,
A múltban osztoztunk minden egyes harcon. Mára már nem tudom, hogy ki voltál egykor, Hisz elvesztél, akár az édes gyerekkor. - Elnyelt a város.
Néha még felrémlik, hogy milyenek voltunk, De nem maradt más csak a ruhán a foltunk; Egy leplezendő gond, egy kellemetlen tény, Amit mind a ketten gyorsan felejtenénk.
