Vízben égni, tűzbe fulladni Charles Bukowski

1954-ben kezdett verseket írni (miután kiengedték a kórházból, ahol vérző gyomorfekéllyel kezelték, amibe majdnem belehalt), és mi most annak a kitüntetett pillanatnak lehetünk részesei, hogy végre kézbe vehetjük első verseskötetét magyar nyelven – húsz évvel azután, hogy elindult itthon a Bukowski-életműsorozat.
A Vízben égni, tűzbe fulladni című kötet első három részében szereplő versek az 1955 és 1968 közötti évekből származnak, míg az utolsó rész az 1972–1973-as munkákat tartalmazza, így egészen átfogó képet kaphatunk arról, hogyan vált Bukowski költővé, és látni fogjuk, hogy – mint általában a műveiben – ebben a kötetben is az igazat, csakis az igazat mondja az életről, közben földbe döngöl, felemel, szórakoztat, elgondolkodtat, megnevettet, szembesít, meghökkent, megsemmisít, gyomorba vág, aztán talpra állít és leporol minket. És mindeközben még tanulhatunk is tőle. Pritz Péter, a fordító