Antiversek Szerzőtlen Fogalmazás

Ez egy fejbe csapott reggel, egy hangos gondolat a villamoson, egy halk fájdalom az éjszaka közepén.
Szembe megy a megszokottakkal: formai kötöttségekkel, társadalmi elvárásokkal, önáltatással.


Ez a líralista nem udvarias. De nem is akar az lenni. Inkább kérdez, mint állít, inkább láttat, mint ámít.
Néha megnevettet, néha gyomorszájon vág, néha vigasztal.
Ezek a szövegek nem szépítik a valóságot - szétcincálják, majd újjáépítik.
Néha rímben, néha rímtelenül; de mindig igazán.


A szerző hol lágy iróniával, hol brutális őszinteséggel szedi ízekre a közösség álságait és az önismeret paradoxonjait.