Ezt leginkább a Gaia tánca című ciklus verseiben bontom ki. Hajlamosak vagyunk a szerves létet illetően Gaiával a növény- és állatvilágot azonosítani, pedig földünk minden teremtménye az ő "szülötte", így az ember is. Ezért indítom a kötetet A szív irányai ciklusban az anyámhoz írott versekkel, és itt emlékezem mindazokra, akik életutamon társaim voltak. Az ibolya lángja felidézésében folyamatosan távolítom magamat és helyzetemet, a megfigyelés pontját a megfigyelés tárgyától. Szimbólummal zárul a ciklus, az egyén közösségi, majd társadalmi lénnyé formálódik. A metamorfózis motorja mindig a szív, amely Anubisz mérlegén fejezi be útját.
Az illúzió mértanából ciklus a látható mögötti látszatvilágra irányítja a figyelmet. Életünk hétköznapi porondján találjuk magunkat, hol megtévesztettek, hol megtévesztők leszünk magunk is. Ebben a ciklusban jelenik meg Jézus alakja a szegedi dóm corpusaként, a tét nélküli játék lezárul. A vidám pávához című ciklus szorongásainkat és a hangulat komorságát hivatott oldani, ide illesztettem a köteteimből évek óta kimaradó játékosabb írásaimat.
Nincs mód kitörnünk ebből a zárt körből, amely az életünk. A Végpont záróciklus visszavisz a kezdetekhez, az eltávolodásból fokozatosan közelít életünkhöz, perszonális dolgainkhoz, hogy majd az Advent című vers soraiban, a feltámadás körkörös spiráljában, életünk tanulságait hasznosítva vagy negligálva, a létezés új inspirációjával lépjen egy újabb körbe.
A kötetet Hideg Margit bemutatásával zárom. A jelentős alkotó neve, több évtizedes kanadai tartózkodása, valamint erdélyi származása miatt ismeretlenül cseng hazai földön. Talán ez a kötet is segít, hogy az olvasók megismerjék munkásságát.
