Nincs engedélyezve a javascript.
Önfelüldözés
Kötésmód:
keménytáblás, védőborítóval
Oldalszám:
123
„Hátat fordítva álmaidnak a szemerkélő eső kísér. Pincék emléke, hajnali három, a szárazjégben félrészeg lányokat csókolsz, most örülnél annak is, ha egy ló sörényébe temethetnéd arcodat. Valaha repülni tudtál. Levágtad saját szárnyaid.”
A világ és az egyén sérülékenységének, a testi-lelki kiszolgáltatottságnak a közelképei ezek a versek. Utazás a magány körül. Ne gondoljunk azonban önsajnálatra vagy az érzelmek aprópénzre váltására: a felnagyított részletek mind-mind jelentőséggel bírnak, emellett szembesítik is az olvasót saját élettöredékeivel.