E kötet írásai az írónő személyes világába vezetnek: a debreceni Nagytemplom árnyékába, a Dóczi Református Leánynevelő Intézet falai közé, ami ma már mindenkinek ismerős az Abigélből, a tanárok és diáktársak közé, akikből később regényalakok lettek, és bepillantást enged abba a folyamatba, amelynek során az élet irodalommá formálódik: megszületik egy-egy mű, és a valódi alakok regényhősökké válnak.
A szövegek ily módon nemcsak egy város emlékezetét rajzolják meg, hanem az író és modelljei közötti viszonyt is megmutatják, és feltárják az alkotás folyamatát, az átélt tapasztalat és a megírt történet közötti kapcsolatot. Eközben elmerülhetünk Szabó Magda varázslatos írói és személyes világában is, és közelebb kerülhetünk ahhoz, ahogy az írónő a saját műveiről gondolkodott."
