Lőrincz P. Gabriella írásai ilyenek. Kevés írót-költőt ismerek, aki szövegeiben-személyiségében ily mértéktelenül önazonos és önfeltáró. Akinek megadta Isten – vagy aki Istennel viaskodva kialkudta –, hogy ezt megtehesse magával. Magával, nemével, népével, nemzetével.
Mert Lőrincz P. Gabriella megélten, végletesen és végzetszerűen költő, író, asszony, anya és magyar. És úgy él, hogy e jelzőket nem hajszolja, hanem kiérdemli. Hogy korunkban miért kell az ilyen maguktól értetődő dolgokat kiérdemelni, megint más kérdés. Mi most csak egyszerűen engedjük meg magunknak, hogy egy írástudó asszony mutasson nekünk valamit. Engedjük meg magunknak, hogy hallgatunk rá. Vagy hallgatunk vele. Vagy egyszerűen csak olvassuk. Juhász Kristóf