Agancsbozót

Az Agancsbozót Romániában közvetlenül a Ceau?escu-diktatúra bukása után, 1990 nyarán jelent meg; az olvasók a rendszerváltás lázában csak kissé késve eszmélhettek rá, hogy a regény „különös és talányos mű”, legalább annyira „izgalmas”, mint a Kő hull apadó kútba volt.

Izgalmassá, különössé teszi az is, hogy műfaji szempontból egyaránt értelmezhető parabolaként, ellenutópiaként és fantasztikus-mitologikus regényként. Elképzelt világa a képtelenség elvei szerint szerveződik: egy irdatlan magas hegy sziklabarlangjában a kiderítetlen körülmények között oda került négy férfi „valami gyalázatos hatalom” utasításait követve kardokat kovácsol, céltalanul, miután úrrá lesz rajtuk az „iszonyú tehetetlen engedelmesség” parancsa. A monumentális alkotás főszereplője az elbeszélt események kétféle, természetes és természetfölötti, valószerű és transzcendens magyarázata között habozik, ami Huxley, Orwell, Zamjatyin antiutópiáinak hőseivel való rokonságát sejteti.