Buda Ferenc életét átfogó prózai munkája négy éven keresztül íródott, emlékezése egyben hét évtized dokumentumértékű korlenyomata is, mely kivételes olvasmányélményt is nyújt: "egy letűnt világ: az én világom képei fognak - helyenként szakadozottan s töredékesen, másutt világosabb s határozottabb körvonalakkal, jó esetben pedig tágabb és mélyebb összefüggések mentén - előbontakozni. De a letűnt jelző talán nem is egészen pontos és helytálló, hisz amit valaha is megéltünk - ha tudnunk róla, ha nem - , bennünk él s működik tovább s csak velünk együtt fog elenyészni.
Nos, mielőtt magam is letűnnék, elmúlnék a jelen téridejéből, megkísérlem felidézni világom képeit. Miért is: Mindenekelőtt azért, hogy újra láthassam s átélhessem, ami volt. Ezenfelül azonban az írott szó remélt maradandósága révén szeretnék továbbadni valamennyit abból, amivel a végállomás elérte után többé már nem rendelkezhetem."