Sokféle történet és egzisztencia bukkan fel a kilencvenes évek felszabaduló-megújuló életéből, a közéleti jellegzetes fordulataival és alakjaival, és szóba jön a tervezőt inspiráló mesterek, Birkás Ákos és Makovecz Imre meghatározó befolyása is, ami kikerülhetetlenül stiláris és filozófiai kérdéseket hoz magával.
"Házat tervezni, majd abban élni, talán az egyik legsokrétűbb tapasztalat, amit egy építész átélhet... Ekler Dezső élettel teli expresszív költészettel, szórakoztató és önreflexív módon fejezi ki magát."
Alessandro Massarente, a Construire in Laterizio című folyóirat szerzője
"Egy rendkívül idealista, kifelé forduló épület, mely az építész saját háza... tervezője az utolsó pillanatig újból és újból áttervezte, és végül a teljes szerkezetet bontott anyagokból építette meg."
Gerle János - dr. Ferkai András - Varga Mihály - Lőrinczi Zsuzsa, az Építészeti kalauz. Budapest építészete a századfordulótól napjainkig című könyv írói
"Az ovális ház úgy emelkedik ki a földből, mintha hajó volna. Durva nyerstéglával készültek a falak, s az összképet a környékre jellemző régi cseréptető koronázza meg."
Francisco Asensio Cerver, a Houses of the World című könyv írója
"Spontán gesztusokkal teli, kontextuális egész, ahol minden egyes részlet a másikból következik. Elkészültéig nem gyötrelmekkel teli rögös út vezetett... hanem a folyamatos formálás-formálódás öröme."
Lovas Cecília, az Atrium folyóirat szerzője
"A természetes anyagok - fa, kő, téglák - bontott épületekből származnak. Máskülönben a szemétben végezték volna."
Angelika Jahr, a Schöner Wohnen folyóirat szerzője
"Részletformáit a tervező az építés során alakította ki sok improvizált, gondosan megoldott részlettel... A korszak egyik legérdekesebb épülete."
Klein Rudolf - Lampel Éva - Lampel Miklós, a Kortárs Magyar Építészeti Kalauz című könyv írói
Ekler Dezső építészpraxisa mellett várostörténettel és tárgyak tervezésével is foglalkozik. Negyedszázada tanít a Széchenyi István Egyetemen Győrben. Jelenleg kutató professzor. Könyvei: Ember és háza (2000), Házak/Buildings (2014), Tértörténetek (2018).
Bujnovszky Tamás festőnek és történésznek készült, végül az építészeti fotográfiában találta meg azt a komplex és izgalmas témát, ami negyedszázada a hivatása. Munkáival idehaza és külföldön is folyamatosan jelen van az építészeti sajtóban.
