A kötet részletesen feltárja a dualizmus korának építészoktatásában jelentős szerepet betöltő, rendkívül nagy műveltséggel, valamint kiterjedt hazai és külföldi kapcsolatrendszerrel bíró, ugyanakkor személyiségében szerény és hazája iránt elkötelezett Nagy Virgil (1859–1921) építész és műegyetemi tanár életművét.
Nagy Virgil a Királyi József Műegyetemen Steindl Imre építész tanársegédjeként tett szert kiváló „műtörténeti” ismeretekre. Főként a szakrális építészet nemes feladata ihlette meg, e munkáit tartotta fő műveinek.
A monográfia részletesen szól világi építészeti alkotásairól is. Nagy Virgilt 1905-ben nevezték ki az Ókori Építéstan Tanszék nyilvános rendes tanárává, ezután az építész ifjúság oktatását tartotta elsődleges feladatának. Más jeles építésztanárok működésének monografikus feldolgozása mellett szükséges egy olyan építészprofesszor életművét is közreadni, aki eddig még kevesebb figyelmet kapott, ugyanakkor kortársainak visszaemlékezése alapján személyisége és módszertana a fiatal építésznövendékek számára meghatározó volt. Legismertebb munkái a Kommer Józseffel közösen tervezett nyíregyházi Samassa-templom, illetve a budapesti Szabadság (korábban Ferenc József) híd és a régi Erzsébet híd építészeti részleteinek megtervezése.
E kötet azonban bemutatja e korábban kevésbé ismert, mégis hazánk építészetének története szempontjából jelentős építőművész további műveit, és bepillantást nyerhetünk oktatói tevékenységébe és tudományos elgondolásaiba is.
Dr. Kissné Havas Gyöngyvér (1991) művészettörténész, a Magyar Képzőművészeti Egyetem levéltárosa
