Így jutottunk odáig, hogy ma már szinte senki sem tudja valójában milyen szerek is vannak kint az utcákon! Az öntelt és kapzsi törvényhozóknak köszönhetően, akik sokszor maguk is szívesen használnak tudatmódosító szereket, kudarcra kudarcot halmozva odáig jutott a drogellenes háború, hogy a kokain státusszimbólum lett, míg az utcákon több ezer áldozatot követel! Húsz évig voltam drogkereskedő, ahová úgy kerültem, mint kilátástalan, jövőkép nélküli drogfogyasztó. Vagyis személyes tapasztalattal rendelkezem. A ranglétra legalacsonyabb fokán kezdtem és nagyon magasra jutottam. A 20 év alatt megismertem a drogkereskedelem és drogfogyasztás szinte teljes skáláját. A vályogházakban szipuzó, segélyből tengődőkön, a középosztály munkásain át, a művészvilág apraja-nagyját, a tehetős vállalkozókat, ügyvédeket, bírókat, rendőröket, ügyészeket, a korrupt, jachtokon orgiázó politikusokig szinte mindenki részese. Ismertem tanárt (tőlünk vette a cuccot), aki osztálykiránduláson a diákjaival együtt drogozott. Papot, aki Istentől sokkal jobban szerette a hasist. Oly annyira, hogy évekig az egyik legmegbízhatóbb emberünk volt sok másik egyházi személlyel együtt.
A drogok elleni harcnak egyetlen módja van: és ez a nevelés. A szülő tudja legfőbbképpen megóvni a gyermekét a drogoktól. Ahhoz, hogy a drog elveszítse varázserejét, egy teljesen új generációt kellene felnevelni, akikkel meg kellene tanítani a teljes igazságot, de ehhez előbb nekünk szülőknek kell szembe nézni a tényekkel és megfelelő tájékozódást birtokolni ahhoz, hogy a gyerekeket megfelelő tanácsokkal tudjuk ellátni és megfelelő neveltetésben tudjuk őket részesíteni!
