Műve ennek ellenére mégis inkább elméleti jellegű, miként akkoriban a szamurájok szerepe is már egyre inkább jelképes volt. Daidódzsi Júzan könyvének szövegéből végig érződik a szamurájok letűnt dicső korszaka utáni nosztalgia. A szerző tisztában van azzal, hogy sem neki, sem más korabeli harcosnak nem adatik meg, hogy a busidó igazi kötelezettségéről, a harcban, háborúban való példás helytállásról valaha is bizonyságot tegyen, mégis azt hangsúlyozza, hogy egy igaz lovag békeidőben sem hanyagolhatja el a harcosi erények gyakorlását, a hűséget, a kötelességtudatot és a bátorságot. Világos, egyszerű nyelven írt munkája hosszú évszázadokon át a kezdő harcosok egyik legfontosabb tankönyvének számított.