A Troubadour Kiadó is ezt a hagyományt követi, és a fordító, Györffy Miklós az utószóban részletesen elemzi, hogy a lehetséges változatok közül miért Az eltűnt fiúra esett a választása. Kafka 1912-ben kezdte írni ezt a regényét, és ekkor talán még elfogadja kortársainak illúziót egy lehetséges jobb jövőről, az ábrázolt világ még nem annyira komor és reménytelen, mint későbbi két regényében és novelláiban. Amerika a huszadik század elején gyors gazdasági fejlődésével és a hagyományoktól elszakadó értékrendjével mintha egyfajta kiutat, reményt képviselt volna sok európai számára. Kafka hőse nem a szegénység elől menekül, azonban a tengerentúlon rá is ugyanazok kihívások várnak, és a világ, amelyet ott megismer, inkább riasztó és idegen, távolról sem a megvalósuló ábrándok országa, aminek sok kivándorló reméli. A mű erénye a realista ábrázolás, és az utolsó fejezet alapján vélhetően a szerzői szándék is az volt, hogy valamiféle kiutat vagy reményt szólaltasson meg, ami későbbi műveiből teljességgel hiányzik.
