A kötetben szereplő 365 feljegyzés abban nyújt segítséget, hogy ezt a programot a hétköznapjaink szerves részévé tegyük. Az elmélkedések, polémiák és ötletek pontosan abban a ritmusban követik egymást, ahogy az élet is adja őket. Így minden napra jut egy-egy gondolat az ellenforradalmi gondolatkörből és azon túlról.
Miért írnak az ellenforradalmárok? A nagy hagyomány, a rejtett szöveg jelenléte készteti őket erre. Bloy szavai szerint „a történelem olyan, mint egy hatalmas liturgikus írás, ahol az ióták és pontok ugyanannyit érnek, mint a versszakok és teljes fejezetek, de az egyes alkotórészek fontossága meghatározatlan és mélyen elrejtett”. Épp ezért Bloy naplóiban, leveleiben és esszéiben is ugyanaz a szöveg folytatódik, és még a legnagyobb nélkülözések dacára sem hagy fel az írással – nem teheti. Visszaemlékezése szerint Bergyajev is ugyanilyen elszántan ült az íróasztalához: „Moszkvában a ’17-es októberi fordulat napjaiban, amikor bombák röpködtek a házunk fölött, és az egyik az udvarunkon robbant fel. Ekkor sem hagytam abba az írást.” Maistre úgy véli, hogy egy jó beszélgetés többet ér, mint egy könyv, mégis ezt javasolja Bonaldnak: „imádkozzunk, írjunk és legyünk türelemmel”. Donoso Cortés élete alkonyán azért vonul vissza a politikától, mert úgy gondolja, hogy Európán már csak az imádság segíthet. Írni azonban továbbra is ír, hiszen ez is lehet az imádság egyik formája.
Láthatjuk tehát, hogy az ellenforradalmárok a szó legnemesebb értelmében igazi auctorok, akik koruk ellenében éltek. Ilyen emberek társalgásából igyekszünk elkapni egy-egy mondatot.
