Ebben a lelki összefonódásban a jelenés egyidejűsége keletkezik, ami semmilyen távolsággal, semmilyen visszaverődés vagy okozatiság következtében sem hullik szét. A nagy kozmikus összefüggés minden élőt összekapcsol minden lény belső lelki térségében. Egy ilyen tükrözetlen összefonódottság, akik az egymásmellettiséget nem, hanem csak az egymással közöst ismerik, az olyan térség, melyben minden idők nagy misztériumait végzik, melyből - Dr. Gardner szerint - a "boszorkányok" rítusai és kultikus cselekedetei is erednek. Egy ilyen őstérben újul meg minden élet. Ezért van a szarvas isten hite - a halálistené vagy az "ördögé" -, a halál és a feltámadás a minduntalan újra megfiatalodó szarv jelképe. Dr. Gardnernek néhányan a szemére vetették, hogy a könyve néha túlságosan "tetszetős", ahogy azt Dr. Murray is írta. Valószínűleg a könnyed hangnem mögé akarta elrejteni az igazságot, amit nem akart leleplezni, mivel vele a boszorkányok hallgatási kötelezettségi esküt tetettek le a legmélyebb titkaikról. Az is lehetséges, hogy néhány szokásba tudatosan és szándékosan nem hatolt bele mélyebben, mint ahogy az ördög megjelenésébe se néhány szertartásnál, hogy a boszorkánykultusz kifejlődésének senki se tulajdoníthasson túlságosan nagy értéket. De egészében ez a könyv nagyon figyelemre méltó. Arra tanít minket, hogy még ma is - nemcsak a mítoszokban és a mesékben, hanem az ember tudattalan lelki rétegeiben is - az ősi vallások őstudása - Anyaistenség, áldozat, vérvarázs, szellemidézés és ehhez hasonlók - egy szerepet játszanak. Ezen felül az író meg akarja mutatni számunkra, hogy a mi tárgyias-célszerű világunkban még léteznek olyan emberek, akik titokzatos erők felett rendelkeznek, melyek egy racionális magyarázattól és akaratszerű uralástól elhúzódnak.
