Oldalszám:
336
Jack Valentini nem az esetem.
A szexi, borongós kedélyű cowboy a filmekbe való, nekem jó lesz az öltöny meg a nyakkendő. Úri modor. Borotvált arc.
Jack talán csodálatos, de mogorva, durva, faragatlan.
Messziről kerülne egy ilyen városi lányt, mint én, és ezt nem is leplezi.
De munkát kaptam a család farmján, én lettem a PR-tanácsadójuk, úgyhogy kénytelen lesz elviselni engem, ahogy én is őt. Azt, hogy bámul. Meg a változékony hangulatait. A szűk farmerját. Az izmait.
A hatalmas, kemény izmait. Hamarosan teljesen másféle feszültség támad köztünk, olyan, amitől helytelenül viselkedek az istállóban, a fák között az erdőben vagy a furgonban. Sosem tettem még ilyesmit, ami ennyire nem vall rám…
De túl jó, nem bírom abbahagyni. És minél többet tudok erről a gyászoló veteránról, annál jobban értem őt.
Elvesztette a feleségét, ettől megtört lett, keserű, és saját magát hibáztatja. Úgy gondolja, nem érdemel második esélyt a boldogságra.
De téved.
