És eljöhet az a pont, amikor az étel eszi meg az embert?
Intim kapcsolatban lenni bizonyos ételekkel, munkába menet titokban vonatra szállni és órákat utazni egy ebédért, a nyaralást is úgy tervezni meg, hogy hol és mit lehet enni, a nap végén hazavágyni a hűtőhöz, és az úton gondolatban már ízlelgetni a tartalmát, esetleg még vacsora előtt bekanyarodni az amerikai gyorsétterem autós kiszolgálójához egy előételre több mint szenvedély. Más függőségekkel ellentétben azonban a kóros elhízásnál nem lehet az a cél, hogy megtanuljunk a függőségünk tárgya nélkül élni, hiszen az életben maradáshoz enni kell. A mértéktelen zabálás viszont a halálba vezet.
Lantos Gábor sportújságíróként a világ minden tájáról tudósított egészséges emberek kimagasló teljesítményéről, miközben végigfalta valamennyi kontinenst. A szerző a saját történetén keresztül meséli el, hogyan volt képes a halál torkából visszatáncolva, 52 év függőség után megváltoztatni a kapcsolatát az étellel, és megszabadulni a testére és lelkére nehezedő mázsás súlytól. Magyarországon milliókat érint az elhízás, ez a könyv megmutatja, hogy egy lehetetlennek tűnő küzdelembe is érdemes beleállni az egészségünk érdekében. És hogy a kilókkal folytatott versenyben miként lehet győztesként átszakítani a célszalagot? Az kiderül ebből a könyvből.
LANTOS GÁBOR vagyok, író, újságíró, kövérből sovánnyá alakult ember. 52 éven keresztül háj rengetegbe csomagolva cipeltem magammal életem súlyát. Amikor figyelmeztettek, hogy ezt már csak két évig tehetem, mert utána eltemetnek, drasztikus lépésre szántam el magam. Az ide vezető útról és az egész életemet megváltoztató döntésről szól ez a könyv.
