Jelen kötet útikalauz arról, hogy Március 15., Augusztus 20., vagy legutóbb Október 23. mikor, s hogyan konfirmáltattak nemzeti ünneppé. Ennek jellemzője volt és maradt a verbális és szimbolikus megosztottság. A társadalom, illetve a rendszerkormányosok emlékezetében rendre más volt '48 olvasata. "Ő császári és királyi felsége" , Ferenc József uralkodása idején látványosan bontakozott ugyan Kossuth Lajos kultusza, de csak mint társadalmi-közéleti ajzószer. Állami legitimálása mindvégig tiltatott.
A Horthy-korszakban idővel egyszerre "törvényesítették" Március és Kossuth emlékét. Utóbbi arra szolgált, hogy az aktuális kormányzót iktathassák az ünnepi szónoklatok "a magyarok Mózese" helyébe. Egy újabb rendszer- és korszakváltás nyomán ugyanezen "Kossuth apánk" titulust kapta születésnapi ajándékul Rákosi Mátyás. Ez passzolt a vehemens kultuszgyártáshoz. A rákövetkező Kádár-korszakban - mert Március 12 pontja és a Kossuth-címer látványosan újrahasznosultak 1956 októberében - a forró őszi napokat ellenforradalommá hivatalosították. Októbert próbálták "kiradírozni" a históriából, rá forradalomként emlékezni büntetendő cselekménynek számított. A kényszeredetten megült márciusi emléknapokon viszont rendre azt ismételték a vezérszónoklatok, hogy aktuálisan - még a hétköznapokban is - éppen beteljesülnek, megvalósulnak a '48-as eszmék.
