A korábban elsősorban katonai szerepekben jeleskedő székely nemesek a 17. század második felében a felemelkedés új lehetőségeit ragadták meg: diplomáciai szolgálatot vállaltak, bekapcsolódtak az országos politikába, és részt vállaltak a gazdaság működtetésében, a pénzügyigazgatásban. Hatalmukat és befolyásukat egyszerre több módon növelték. Ennek érdekében házassági szokásaik is stratégiává alakultak. Míg a kora újkorban a székely nemesség tagjai többnyire saját köreikből választottak házastársat, az 1660-as és 1670-es évektől kezdve egyre gyakrabban házasodtak az országos elit családjaival, a rokoni kapcsolatokban is felismerve a karrierépítés lehetőségét. A szerző részletesen feltárja a vizsgált családok felekezeti szerepvállalását és annak motivációit, amely különös jelentőséggel bírt a többfelekezetű erdélyi társadalomban. A 17. század református fejedelmei tudatosan támogatták, hogy egy meghatározó református nemesség alakuljon ki, tehát a református hitre való áttérés a társadalmi előrejutást is segítette. Így történt ez a katolikus hitről reformátusra áttérő Béldi család esetében is. Más katolikus főnemesi családok pedig - köztük a Mikesek, az Aporok és a Petkyek - vallásukat megőrizve az erdélyi katolikus közösség fontos támogatóivá váltak. A kötetben bemutatott családtörténetekből elénk tárul az Apafi-kori székely nemesség politikai felemelkedésének, társadalmi beilleszkedésének és felekezeti útkeresésének összetett története.
Balogh Judit egyetemi tanár, Eszterházy Károly Katolikus Egyetem Bölcsészettudományi Kar Történelemtudományi Intézet. Az Egyháztörténeti Szemle folyóirat felelős szerkesztője. Kutatási területei: kora újkori társadalomtörténet, az Erdélyi Fejedelemség története, székelység története, nőtörténet, kora újkori egyháztörténet.
