A szabadságharc eszméi című kötet másról szól, mint ahogyan azt mai nyelvérzékünk alapján első pillantásra gondolnánk. Nem a fényes emlékű közel másfél év eszmei-gondolati előzményeit vagy kisugárzását elemzi, hanem - szerzője szavával - véleményt mond a szabadságharc vezéregyéniségeiről és problémáiról. Az eszme szó itt a Pethő Sándor valamennyi munkájára jellemző nemesen archaikus stílusban a vizsgált történeti anyaggal kapcsolatos reflexiókat, s meglehet olykor szubjektív írói ítéleteket jelent, és nem filozófiai absztrakciót vagy elvont fogalmakból építkező politikai programok elemzését. A szerző úgy veszi sorra az egyes kérdéseket, ahogy azok korábban s mindmáig a történelem iránt érdeklődő, betűszerető emberek társalgásában vagy éppenséggel véget nem érő szenvedélyes vitáiban felbukkannak, s előadja a maga változatát
