Hadik 1774-ben elnyerte a bécsi Udvari Haditanács elnöki méltóságát, amivel a korabeli Európa egyik legfontosabb hatalmának, a Habsburg Monarchiának lett a „hadügyminisztere”, még ha ekkor nem is így nevezték ezt a pozíciót. Korábban Erdély és Galícia katonai és polgári kormányzójaként volt alkalma megmutatni politikai és közigazgatási tehetségét is. Mindezeket tudva már nem is lepődünk meg azon, hogy hősünk a bécsi Mária Terézia-emlékmű egyik alakjaként is megjelenik.
A mai magyar történelmi köztudatból szinte teljesen hiányzik az 1711-ben véget ért Rákóczi-szabadságharc és az 1848–1849-es forradalom és függetlenségi háború közé eső ötnemzedéknyi idő. Az akkori magyar politikusok és katonák teljesítménye a Habsburg Monarchia keretein belül nem illett bele az 1867-es kiegyezés utáni, „kuruc” szemléletű történetírásba, és meglepő módon 1945 után is ez a szemlélet dominált egészen 1990-ig, ami csak tovább erősítette a történelmi felejtést.
E gazdag levéltári anyagra támaszkodó könyv egyik fő célkitűzése ennek az állapotnak a megváltoztatása. Az 1757-es események és Hadik szerepének bemutatása mellett elemzi a magyar huszárok és a könnyűcsapatok működését a császári-királyi hadseregben, illetve a porosz haderőben. Nagymértékben támaszkodik az emlékirat-irodalomra is, amely számos érdekes aspektussal bővíti tudásunkat a Berlinben 1757. október 16-án történtekről. A könyv bemutatja a hadművelet következményeit, elemzi a Hadik vállalkozása nyomán kialakult hadihelyzetet, és érinti Berlin 1760. évi megszállását is, amelyet orosz és császári csapatok hajtottak végre, és amelyben szintén nagy szerepet játszottak a magyar huszárok és parancsnokok. A könyv izgalmas olvasmányélményt kínál a témában járatosaknak és kevésbé járatosaknak egyaránt."
