Hervé Le Tellier nemcsak a háborús bűnöket elkövető gyilkosok, hanem az őket hallgatólagosan támogató társadalmak – a hátországi civilek – felelősségére is rámutat. És itt nem csupán a németekre kell gondolni. A múlttal való szembenézésre ma is szükség van – vallja az író –, nem szabad hagyni, hogy feledésbe merüljenek a kollaboránsok bűnei, már csak azért sem, mert a fasiszta ideológia és a faji megkülönböztetés ma is jelen van a világban.
A szerző érdekes adalékokat közöl egyfelől a német hadseregről és a goebbelsi propagandáról, másfelől De Gaulle tábornokról és egyes partizánparancsnokokról. Megemlékezik az üldözötteket megmenteni igyekvőkről, de beszámol azokról a szociológiai és pszichológiai kísérletekről is, amelyek – sajnálatos módon – arra szolgáltatnak bizonyítékot, hogy megfelelő kondicionálással és/ vagy némi presszióval a mai emberek többsége is rávehető arra, hogy viselkedésével igazolja az ősi latin mondást, miszerint „ember embernek farkasa”.