A Kim olyan regény, amelynek szereplői minden lényegeset tudnak a világról, és éppen ezért jóban is vannak vele. De még szebb, hogy nem csak a földi világgal teremtettek derűs, barátságos viszonyt, hanem az égivel is, sőt önmagukkal is. Lenyűgözően tárja elénk Észak hegyeinek és folyóinak borzongató szépségét, a síkvidék városainak és falvainak izgatott serénykedését, az úton lévők ezer váratlan eseménytől változatos életét, az emberi viszonyok minden változatát, és az emberek (olykor derűs, máskor félelmes, ám mindig költői) képzeteit az e világon kívüli valóságról.
