A józan ész nevében

„Egyik erő az államszocializmus, a másik a nagytőke. Ők ketten egy szellem immár, s hamarosan egy testté is lesznek. (…) semmi kétség, milyen jellegű világ lesz az, amit ezek ketten létrehoznak. A szervezettség, a szindikáció, a szabványosítás világa lesz. Mindenki egy univerzálisan elfogadott séma szerinti kalaphoz, házhoz, szabadidőhöz és gyógyszerekhez juthat majd hozzá, egy széleskörű, jól kidolgozott rendszer fogja táplálni, öltöztetni, oktatni és vizsgálni…”

(G.K. Chesterton – A józan ész nevében)

„Ezek a (modern) bölcsek azt sem tudják a mindennapi emberre bízni, hogy a saját otthonát irányítsa, azt pedig különösen ellenzik, hogy az államot irányítsa. Valójában semmiféle politikai hatalmat nem akarnak adni neki. Hajlandók adni neki egy szavazatot, mert régen rájöttek, hogy ahhoz semmi hatalmat nem kell társítani. Házat, feleséget, gyermeket, kutyát, tehenet, vagy egy darab földet nem hajlandók adni neki, mert ezek a dolgok valódi hatalmat adnának a kezébe. Szeretnénk megértetni, hogy politikánk lényege: hatalmat adni az átlagembernek azáltal, hogy megadjuk neki e dolgokat.”