A könyv megjelenése után rögtön nagy siker lett.
Az elmúlt évtizedek egyre erősödő tapasztalata a nyugati világban, hogy a Nyugat elveszíti kultúráját, és vannak, akik ezt siettetik valamilyen új ideológia miatt, éltetik a multikultit, míg mások ebben látják a hanyatlás okát. Bellamy e könyvében a francia kulturális elitben megtalálható könyv- és olvasásellenességről szól, amely nagyban felelős azért, hogy a kultúraátadás e módja, a könyvek olvasása eltűnőben van. A szóbeliség azonban csak jelen időben létezik: megszabadít a múlttól, és ezzel kiszolgáltat a modernnek, a jelent éppen uralóknak.
Szemben a korszellemmel, Bellamy szerint a "kultúra nem bezár, hanem felszabadít". A kulturáltság a múlt iránti hála jele, míg a mai kulturálatlanság az önmagát megteremtő, múltat elutasító ember eszménye mögé bújik. A kulturális intézmények és elit régóta azon munkálkodik, hogy megfossza a fiatalabb nemzedékeket a kulturális örökségüktől. A kisemmizetteket nemcsak a szakmai-anyagi sikertől fosztja meg így az elit, hanem a kultúra felszabadító és humanizáló hatásától is.