Nem a halál az, ami összetör. Hanem amikor gyerekként végignézed, ahogy a szeretet lassan kihűl két ember tekintetében.
Ashton egy látszólag tökéletes családban nő fel, ahol a falak szépek, az emlékek mosolygósak - egészen addig, amíg a csendet fel nem váltja a vádaskodás, a félelem és a kimondatlan harag. A válás nemcsak a szülőket szakítja szét, hanem egy gyermeket is darabokra tör.
Évekkel később Ashton már felnőtt, mégis ugyanazt a súlyt cipeli: szégyent, bűntudatot, önutálatot. Úgy él, mintha mindig bocsánatot kellene kérnie azért, hogy létezik.
