Ez a könyv azt is megmutatja, hogy a veszteségeink sokszínűek, és azok megküzdése, feldolgozása is egyedi, éppen ezért nagyon felszabadító olvasni, mert az olvasó azt érzi, hogy nincs egyedül a fájdalmával. Azonban egyvalami minden történetben közös, mégpedig az, hogy a gyász feldolgozása során fejlődünk, és sokkal mélyebben értjük meg önmagunkat. Pont olyan, mint amikor megmászunk egy magas hegyet, és bebizonyítjuk önmagunknak, hogy erre is képesek vagyunk, és ez felszabadító élményként hat ránk. Ez a könyv bebizonyítja, hogy nem vagyunk egyedül, még akkor sem, amikor életünk legnehezebb időszakát éljük át. Abban segít, hogy elhiggyük, van remény, van kiút, van fény, amiben önmagunk új minőségét tapasztaljuk meg. Ha ide elérkezünk, akkor mindennap boldogan ébredünk majd fel.
Bibók Bea pszichológus, szexuálpszichológiai szakpszichológus
Különleges könyvet tart a kezében az olvasó: Nagy Zsolt a rá jellemző együttérzéssel és szeretettel a veszteség, a gyász megannyi arcát hozza közel interjúalanyai őszintén megírt személyes történeteivel. Mi, szakemberek és segítő barátok a legnagyobb odaadással sem tudunk valamit, amit a sorstársak képesek adni: a MI érzését, a megélt veszteségből való felépülés, a remény, az új lehetőségek hiteles átadását, a reziliencia példáit, amiből rengeteget meríthet mindenki. Igen, a társas támogatás nélkül nehéz a gyógyulás - ahogyan a költő is mondta: "Látom, hányféle a kereszt és mint hordják sokan..." Ez a könyv kézen fog, felemel, szívet melegít, és erősíti a hitet abban, hogy lehet jelentésteli az élet a veszteség után is. Nemcsak érintetteknek, mindenkinek szívből ajánlom.
Dr. Moretti Magdolna pszichiáter, családpszichoterapeuta, EMDR practitioner
Életünk során számos veszteséggel találkozunk - válás, szakítás, magzat elvesztése, meddőség, rítusaink vagy szabadságunk elvesztése, egészségünk romlása, egy társállat halála, munkahelyi veszteségek, költözés, bizalomvesztés vagy akár anyagi veszteség -, és ezek ugyanúgy gyászfolyamatot indítanak el bennünk, mint egy haláleseti veszteség. Minden veszteség tükröt tart elénk, halandóságunkkal szembesít, és lehetőséget ad a belső növekedésre, életünk értelmének és értékeinek újragondolására is.
A könyvben szereplő 25 különböző veszteségtörténeten keresztül bemutatom, hogy az egyes veszteségek milyen egyéni növekedést indítottak el beszélgetőtársaim életében. Az egyik történet főszereplője egy olyan fiatal férfi, aki fél karját elveszítve profi kosárlabdaedző lett. Egy másik történet több évtizedes drogfüggőségből felépülő fiatalemberről szól, aki ma már szermentesen segítő. Megismerünk egy nőt, aki meddőségéről és gyermekei örökbefogadásáról mesél, és egy extrém sportolót is, aki az expedíciói során megélt idő múlásáról és az élet törékenységéről mesél. Megismerünk egy olyan nőt is a könyvből, akinek a daganatos betegségből való felgyógyulása mélyrehatóan átformálta személyiségét és életfelfogását. Egy férfi a történetében a klinikai halál során átélt élményeiről mesél, egy háromgyermekes édesanya arról, hogy a válását követően hogyan építette újra az életét, egy fiatal nő pedig arról, hogy a nagymamája halála hogyan indította el őt a segítő pályán. A kötet a társállatok elvesztése, az idősödés bemutatása mellett arról is szól, hogy hogyan lehet teljes életet élni látássérültként vagy mozgássérültként, és hogyan lehet felállni a padlóról akkor, amikor valaki a gyermekét, magzatát veszti el, vagy éppen a munkahelyét vagy munkatársait. A könyvben szereplő történetek közös üzenete, hogy a veszteségen túl is létezik élet, és sokszor éppen azon keresztül válik mélyebbé, értékesebbé és tudatosabbá.
Nagy Zsolt pszichológus, mentálhigiénés szakember, Haladó Gyászfeldolgozás Módszer Specialista, relaxációs gyakorlatvezető és közgazdász.
Több éve foglalkozik gyászolók segítésével egyénileg és csoportosan. 2019 óta vezet gyászcsoportokat és tart egyéni gyászkísérést - eddig több mint 300 gyászolóval dolgozott együtt, és 30-nál több gyászcsoportot vezetett. Az Országos Szakmaközi Gyászkonferencia megálmodója és főszervezője. Oktatja és kutatja a gyászlélektant, és hivatásának tekinti a témával való foglalkozást. Munkája során megtapasztalta, hogy a csoportok sorstársi ereje rendkívül fontos: a résztvevők számára erős kapaszkodó, hogy nincsenek egyedül a fájdalmukkal.
A könyv megírásával az volt a célja, hogy elindítsa a nyílt, őszinte, tabuk nélküli kommunikációt a veszteségekről, és megmutassa ezek sokszínűségét.
