A probléma abból adódik, hogy amíg a felnövő gyerek, majd felnőtt helyzete folyamatosan változik, addig a sorskönyvben meghozott döntései változatlanok maradnak. (Illetve az is gyakori, hogy kényszeresen az ellenkezőjét teszi annak, ami a sorskönyvében áll – ám az ilyen élet ugyanúgy sorskönyv vezérelt, csak éppen fordított előjellel.) Ha pedig az életünket sorskönyv vezérelten éljük, az olyan, mintha egy hatéves gyereket engednénk a volán mögé, hogy kedvére randalírozzon a csúcsforgalomban, miközben mi a hátsó ülésen ülünk, biztonsági öv nélkül. Az autonómia azt jelenti, hogy kilépünk a sorskönyvből, és felnőtt helyzeteinkről tudatosan mérlegelt felnőtt döntéseket hozunk. Ez nem könnyű, mert a sorskönyv ereje megrendítően nagy – de nem is lehetetlen, ha csakugyan elszánjuk rá magunkat.
A 2016-ban elhunyt Birtalan Balázs nemcsak elkötelezett segítő szakember volt, hanem tehetséges író és költő is. Szívügyének tartotta a pszichológiai ismeretterjesztést, amit átlagon felüli íráskészségének és kitűnő humorának köszönhetően valóban közérthetően és páratlanul szórakoztatóan művelt. Egyik kedvenc témája a sorskönyvelmélet volt – bár mindig hangsúlyozta, hogy ez is csak egy pszichológiai modell a sok közül, úgy vélte, magyarázó ereje nagyobb, mint más modelleké, és általa az ember elég sok viselkedésformája érthetővé válik. Ha pedig valamit képesek vagyunk megérteni és megfogalmazni, akkor esélyünk nyílhat arra is, hogy változtassunk rajta. A sorskönyv ugyanis nem kikerülhetetlen végzet: tudatos erőfeszítéssel ki is lehet lépni belőle, amennyiben jelenlegi formájában szenvedést okoz és kudarcokat tartogat.
Ebben a kötetben Birtalan Balázs sorskönyvelméletről szóló írásait adjuk közre, hogy szellemi hagyatéka sokak számára jelenthessen kapaszkodót az önismereti úton a jövőben is.
