A kötet első fele igen olvasmányos riport a radikálisok utcai tevékenységéről, a második fele pedig a történetük, szerveződésük, ideológiájuk, tevékenységeik és politikai támogatóik elemzése.
A szerző azt állítja, hogy a magát "antifának" nevező mozgalom 1. nem antifasiszta, hanem radikális baloldali mozgalom, amelynek célja a liberális demokrácia felszámolása; 2. az önmagukról terjesztett képpel szemben nem békések, hanem erőszakosak; 3. tudatosan rejtőzködnek, hogy elkerüljék a felelősségrevonást az erőszakos tetteikért; 4. állításukkal szemben szervezettek; és 5. bekerültek a fősodratú politikába és médiába is a baloldallal kiépült kapcsolataik révén. Ez utóbbinak köszönhető, hogy a tevékenységüket, céljaikat és eszközeiket eltakaró képet az országos média közvetíti és fenntartja, a demokrata párti helyi politika pedig elnézi.