Az, hogy miként is alakult a Kádár-rendszer (ellen)forradalom képe, legalább három szempontból fontos. Egyrészt magának a történeti tárgynak a szempontjából, hiszen az, amit a rendszer állított az eseményről, meghatározza azt a (köz)gondolkodási keretet, melybe bármilyen új információt a későbbiekben be lehetett illeszteni. Bizonyos értelemben tehát máig hatóan velünk vannak annak a rendszernek az állításai, amely önmagát a forradalommal szemben határozta meg. Másrészt a forradalom elbeszélése nem pusztán politikai okokból változott, hanem a rendszer általános kultúrpolitikai fordulatait is követte. Harmadrészt - és még tágabb keretbe helyezve tárgyunkat - egynémely elbeszélésváltozatok és -változások informálhatják az utókort a rendszeren belüli politikai jellegű küzdelmek éppen aktuális állásáról.
Ennek a könyvnek a célja, hogy betekintést adjon, miként és miért alakította ki a rendszer a forradalomról azt a képet, amit; majd miként építette fel ennek elbeszélését, és végül - a rendszerváltozáshoz közeledve - miként esett szét a párttal együtt az a narratíva, amit létrehozott.